A tegnap este nagy baj történt,
összegyűltünk egy szobában,
és önfeledten gyönyörködtünk
a tokaji muskotályban,
dicsértük színét, aromáját,
ilyen bort már rég nem ittunk,
a délután estébe úszott
s mi vidám szó habján ringtunk,
csak fél nyolc táján kaptunk észbe:
mulatni tovább nem lehet,
lenyeltünk még egy-két pohárnyit
mint édeskeser’ könnyeket.

Ma reggel jöttem rá a bajra:
megfeledkeztünk a maszkról,
mint Csokonai Vitéz Mihály
a pincében váró papról.
Vasárnap van, és a nap ragyog,
mint pohárban a muskotály,
s gyűl-gyűl bennem az aggodalom,
mint erdő mélyén a homály:
mi lesz, ha hívatlan vendégek
öt nap múlva a torkomban
megunják a sok várakozást
és haragjuk lángra lobban?…

2021. 03. 07.