Fülöp Kálmán: Estefelé a mezőn

Zord napjaim
szél-csend burkán
felzokog az este,

arcára a
lenyugvó nap
mosolya van festve,

palástjának szakadozó
ráncain
lebegve,

képet formál
a világról, s így
röpköd egy lepke –

jómagam
mit is tehetnék,
az árnyékba fekszem

s egy pacsirta
gyors röptére
ráformálom versem.

2021. március 12.

1 hozzászólás érkezett

  1. Albert-Lőrincz Márton:
    2021. március 13. 07:20

    Zokogva-kacagva jött. el az este,
    Fekvő arnyékom egy gyors pacsirta leste.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights