Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között.

Az, aki fekete ruhába öltözött
igényeit is a szemétbe dobta.
Bújócskát játszik a gyökerek alján
minden cáfolattal. Talán éppen
ezért bámulok olyan semlegesen.
Mint lehúzott sorompó, az idő is áll.
Én pedig égek bőszen vagy csendesen,
mint máglyává avatott gyufaszál.

Forrás: Lenolaj.hu

1. Demeter Maria:
   2021. március 12. 18:10

   Megrázó ez a vers.