Fülöp Kálmán: Fehérség
Csak
fehérség van
fojtó nagy
fehérség
mint
ravatalon
fehér
takaró
sötét
zuhan
az alvó
cserepekre
s az
éj szeméből
pilinkél a hó.
Magam vagyok
a rőzselángok árnyán
s arcomra égnek
vézna csillagok.
Félve kérdem
az Úrtól
hány az óra:
s az éjfél csendjén
szépet álmodok.
Pusztai Péter rajza
2021. március 14. 08:05
Szép vers.