Vásárhelyi Győző (1906-1997) Pécsett született, de két éves korában szüleivel Budapestre költözött. 1921-től francia és német nyelvű üzleti levelezést tanul és felső kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt szerez. Közben egy festőiskolába jár esti aktrajzolásra, emellett megtanulja a festék-előállítást, a vászonalapozást, a keretkészítést is. 1925-től segédkönyvelő a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban; itt kapja első reklámgrafikusi megbízásait. Egy grafikai pályázat nyerteseként kijutott Párizsba, 1930-ban pedig végleg a francia fővárosba költözött. Hosszú élete során Victor Vasarely néven a nonfiguratív művészet világhírű alkotója lett, munkássága eredményei a legnagyobb francia múzeumok büszkeségei.
Választott hazájában sem felejtette el szülőföldjét: 1968-ban, harmincöt év után először látogatott Magyarországra, 123 szitanyomatot ajándékozott a budapesti Szépművészeti Múzeumnak és több köztéri szobrot is adományozott, a pécsi Zsolnay Porcelángyárral együttműködve. 1976-ban megnyílt a Vasarely Múzeum Pécsett, 1987-ben pedig, művészünk jelenlétében az óbudai Vasarely Múzeum.

Franciaországban többfelé is megörökítették Vasarely nevét és emlékét. Közülük időben a legutolsó a Párizstól húsz kilométerre délre található Antony településen megnyitott kulturális központ, a 3500 négyzetméter alapterületű, háromszintes Espace Vasarely, amely multifunkcionális kialakításával, különleges hangszigetelésével és a legkorszerűbb technikai megoldások alkalmazásával francia viszonylatban is jelentős létesítménynek számít. Ötszáz férőhelyes, három részre osztható nagyterme előadások és konferenciák befogadására is alkalmas, az épületben három próbaterem és egy zenekari stúdió is létesült.

Az üvegpalota a kulturális, művészeti és sportrendezvények mellett kétszáz környékbeli civil szervezet és egyesület székhelyeként is szolgál. Az épület Antony önkormányzata, Hauts-de-Seine megye és a Párizs környéki Ile-de-France régió, valamint a franciaországi Vasarely Alapítvány összefogásával 12 millió euróból két év alatt készült el. A város a névadással tisztelegni kívánt a névadó előtt, aki 1992-ben itt avatta fel a Művészetek Házát, nagy lendületet adva a helyi kulturális fejlődésnek. (Nem mellékes körülmény, hogy Vasarely egyik fia, André ebben a városban él, nyugdíjas orvosként és megbecsült polgárként…)
A franciaországi emlékek közül feltétlenül megemlítendő a Marseille-től északra fekvő Aix-en-Provence-ban – a művész tervei alapján – 1973 és 1976 között felépült Vasarely Alapítvány – Építészeti Központ (Fondation Vasarely – Centre Architectonique). Ez a modern művészetet népszerűsítő kísérleti építészeti centrum a képzőművészet és az építészet közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozó különleges épület tizenhat hatszög alakú, méhsejtekhez hasonló elemből áll, melyeket üvegpiramisok fednek. Vasarely az ismétlődő fekete és fehér színeket a kör formájával kombinálta, előkészítve ily módon a látogatót az őt odabenn váró optikai élményre. A földszinten kiállító- és konferenciatermek, könyvtár, raktárak, az emeleten pedig irodák és tervezőműhelyek találhatók. Az épületet a közelmúltban restaurálták.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban