Hadnagy József : Fekete kolostor

Március, Március,
ó, mennyire vártunk!
Fekete kolostor
lett tarka világunk.

Nagy fekete sárkány
tart bennünket fogva,
háború vasánál
élesebb a foga,

vicsorog szüntelen,
lesújt, ha kimegyünk…
Ezután örökre
négy fal közt a helyünk –

ezt sulykolja nappal,
ezt sulykolja éjjel;
király és miniszter
is előtte térdel.

Március, Március,
reménység zöld ága,
fekete madár lett
a szemünk világa.

Bárhová repüljön,
fekete gallyat hoz
csőrében a sarkig
tárt rácsos ablakhoz.

Március, Március,
gyújtsd fel e kolostort,
borítsd viráglángba
a ránk fagyott gondot,

hozzon kikeletet,
amilyen volt régen,
kék illatlobogást
az ember szívében,

patakok zengésén,
színek, hangok táncán,
nappal és éjszaka
lengő levélmáglyán,

szikrázzon a járda,
szikrázzon az ablak
fény-patái alatt
mámoros lovamnak!

2021. 03. 16.

2021. március 16.

1 hozzászólás érkezett