Fülöp Kálmán: Hazudni álmot sem merek
Az évek elszáradt
gerezdnyelén
voltam én titkos szeretőd.
Gyulladt sebek
havaztak éjbe
szerelmet, verset, temetőt.
Emlékeimbe
varjak kaparnak –
fakuló képek, éjszakák.
S egy árva pók
boldogan, némán
fonja a pillanat haját.
Éveim olcsó
lámpafényén
ellobbanok s már nem leszek.
Becsapni sem magam
sem mást nem fogok –
hazudni álmot sem merek.
Pusztai Péter rajza