A félelemből, testvérem,
elég volt.
Zarándokútra kelni
és menni, messzi menni,
villogjon rajtad
profétasors
egy szemernyi.
Beosonni a csukott
pillák mögé,
és kérdezni egyre:
merre?
Felelni parasztok
konok kérdésére:
erre!
És ne mondd soha tovább,
szakítsd már félbe
gépesített imád,

szólj, de szavad
legyen emberi,
légy méltó ahhoz,
ki tettre emeli,

s hogy mossa lábaid az ár,
s hogy nőjjél egeket virrasztó
gondolatban,

arcod munkástenyerekbe
temetni
és nevetni

és zokogni
velük, mint mikor
az állomásra búcsúzni megyünk:
Nem elég!
Neked más a teendőd!

Forrás: Megtalált versek

1. Petrozsényi Nagy Pál:
   2021. március 19. 09:21

   Szép vers. Sokat fejlődtél, öregem. Te persze már nem emlékszel rám. Nagy Pál vagyok, Koszorús Kálmán barátja, a Pedagógiai Főiskoláról (1965), tudod, az az akrobata.