jönnek át erdőn
mocsáron jönnek
át rothadó
testen pusztuláson
fekete fejük
fekete bozót
fekete karjuk
fekete lándzsa
fekete lián
az öreg mit mond – a
festett foghíjas maszk –
mit üzennek
a bőr domborművei
esőt vadcsapást
ünnepet nászt
emberhalált –
asszony ne sírj
várd meg a vadászt
harcost avatnak
új ragadozót
kiválasztatott –
húsba hatol
leányvér szivárog
sikolt behatol
megint – ez kijár neki
– elmegy –
anyja megkönnyezi
fára a kafferbivallyal
korog a falu
beesett gyomra
fűre fekszik
ott nyugszik alvad
vörös a harmat
liheg az avar
szentek látomása
cerkóf makog –
erjed a pálma
kúszik a mámor
hull az agy magva
más imát mormol
dob döng pereg
dobban a láng
pattogó ütemére
hímcsata dúl
nőstényszag
és párzás –
élni kell itt most
élni odaát –
penge villan
lesi a kígyó
szembogarát
belép a szellem
kéri a jussát
öntözd a földet
tépd le a kakas
tarajos fejét
a fáknak az égnek
némi életteret
tüzet csihol követ
fen – indulnak aztán
középen ösvény
jönnek az erdőn
át – gyalogolnak
napot falnak
esőt szürcsölnek –
vállcsont roppan
a zöld rönk alatt
machete tépi
vágja a friss halat
csendes a párduc
soha nem alszik
a szeretet egyetlen
rövid üvöltés
az öröm se több
elhal nem pocsékol
időt húst izmot
lábnyomot – csak amit
az édenisten elvár
éppen csak annyit –
a vérvörös démon
sátra magányos
népe kevés
testőre sincs
becserkészi
lassan és csőre tölt
a panamakalapos
jóltáplált
felsőbbrendűség

A szerző illusztrációja