A sebeket csendben bekötözi a kezed,
Éhezőknek tartogatsz mindig egy kenyeret.
Vakot vezetsz, árvákat magadhoz öleled,
Cipőt koptatott vándornak küldesz szekeret.

Elhagyottak seregét szülőként szereted,
Üldözötteket oltalmazod, majd elrejted.
Akinek roskad válla, terhét te átveszed,
A sírót vigasztalod, bánatát enyhíted.

Tátongó mélység felett feszül a magasság,
Villan irgalmad, emberi kínok fakasztják.
Gyötrődnek a lelkek, körülöttük vértenger,
Kolompol a komp, felülni rá senki nem mer.

Megmutattad-e, hogy milyen nagy a hatalmad?
Szereteted felülírja-e a sorsokat?
Szépült-e tőle a világ, hegedt-e a seb?
Még olyan-e az ember, mint egy gazdátlan eb?

Vagy kezdettől foltoztad rojtos álmaidat,
Elhitted, hogy mi váltjuk valóra azokat.
Az égre is koszos felhőfoltokat varrtál,
Ne lássuk arcodat, hogy értünk mennyit sírtál.

(Bukarest, 2016. március 4.)

1. Nádudvary Mária és György:
   2021. március 19. 20:38

   Igen, az isteni szeretet mindent felülír.

2. Doniga Lenke:
   2021. március 20. 09:33

   Az érdek nélküli szeretet mindenek felett.
   Földünk a szabad akarat bolygója és Isten sok mindent ránk hagy, hogy tanuljunk jóból is és a rosszból is amit teszünk. A karmát fel kell oldani.