Albert Csilla: A forradalom lángja
Örökké ugyanaz…
Felszítják a naiv Prométheuszok.
Szurkol a fázós tömeg.
Már hogy lángra kap-e.
Messziről adják a tanácsot,
aztán közelebb merészkednek.
Szolgaságba fagyott arcukon viszket a bőr
a tűz melegétől.
Hátrálni kell. Sok ez így egyszerre.
Csak fokozatosan.
Javaslatok születnek azt illetően,
hogyan lehetne úgy megrakni a tüzet,
hogy azért ne égessen ennyire.
Ez ügyben kis bizottságok alakulnak.
Az csak később van, hogy a fa utánpótlás megszűnik.
Prométheusz már régen a Kaukázusban.
Már csak parázsló folt a láng helyén. Pont jó.
Úgyhogy jönnek a bizottsági elnökök kihegyezett botokkal.
Rájuk szúrva a saját pecsenyék. Serceg a parázsra csöppent feledés.
Kezdődhet a barbecue.