Hihetetlen, milyen hullámvasúton ülök.

*

Reggel ki(s)írom bánataim, amik összegyűltek éjszaka bennem.
Felöltöm optim(p)ista arcom, s nekikezdünk az aktuális letudandónak.
Mert a vége mindennek ugyanaz: na, ez is megvolt.
Ebéd, mosogatás, takarítás.
Úgy általában minden.
Általában leéljük ezt a napot meg a következőt is, ha adatik.
Fejfáinkra majd írjátok rá: Itt nyugszanak Általábanék, akiknek minden mindegy volt.
Sírni nem kell.
Minek, kinek.
Általában sírni általában úgyis csak mi tudtunk.

*

Á!
hát hatvanvalahányévesen még minden zöld meg kék
meg üde várakozás
akár szerelem is lehet
meg remény
meg minden
bár nem tudom, mi férne még bele
ráadásként
de már hetven felett borulni kezd az ég
jót csavar orrodon
a vigyori reménytelenség
csak a cica jön meghúzni bajuszod
ne félj

*

S hogy
kiírtam magamból az éjszakát
ki is sütött a nap
mert nálunk tudja a dolgát
ha nálatok beborult
tanítsátok meg móresre ti is
ne lacafacázzon csak úgy
hűbelebalázs’ !

2021-03-19