Ismerem a Mindenhatót,
ki úgy pihen a répaföldeken,
mint bolyhos-nagy fellegen
s a lehajló kegyelmet
mely szántja-veti, míg kedvét leli
itt lenn a lelkeket.

Szeretem a legnagyobb Gyermeket,
ha játszik velem,
mint szél a rekettyével,
fonja-bontja kedvem
kockázó derűvel.

Értem a Mindentudót,
mikor könnyeim úgy issza,
mint ki viseli szívem,
mert tudom, ő alapból lakja
jobbik mindenem

és hiszem a Minden hangját,
mely egyszer halkan koppan,
mint lélekharang: lányom, rád
már nem virrad a holnap.