Nászta Katalin: „Üzenet egykori iskolámnak”

mikor valaminek nincs gazdája
gazdátlan egész háza tája
elönti a gaz, a dudva
lehetnek közte kincsek bár
de a káosz eltakarja
mert rend nélkül
semmi sem az, ami
kell a kigondolt megtervezett
keret, alap
ahol helyükre kerülnek
az aranyak

gazda nélkül csak a tolvaj érvényesül
már ha …

de hogy lehet így kifarolni
valamiből, amit szerettünk?
hol van még az a keserű vég!