Albert-Lőrincz Márton: A város
A feketerigó szerelmes éneket
kiált világgá torkaszakadtából.
Zsong a porszürke város,
mint egy hámor.
Indítómotort pörget valaki
ablakom alatt, látom
nagy koromfolt-köpet a falon.
Elállja a járdát egy vén masina,
német handlertől hozta
boldog tulajdonosa.
Szirénázik egy mentőautó,
vírusos lehet ki benne száguld,
s nem lagziba.
Bedugul a körforgalom,
valaki mindig vakon kicselez,
ügyesre játszik,
a többiek idegesek,
munkába mennek vagy haza.
Van kiben sör van,
van kiben víz se,
kék-sárga autóban ketten
üldögélnek,
kék fénye alszik.
Elmúlik ez is, a
feketerigó házát meghordja
egy útszéli fára,
vagy egy kutyás gazdi látogatta
bűzös bokorba,
hova nyomát hordja.
2021. március 16.
Pusztai Péter rajza