A Verebek utcája hamuszürke,
viskó viskó hátán, számozatlanul,
betört ablakok, szétesett kapuszárnyak
szentesítik a feddhetetlenséget,
elriasztják az egyenruhát.

Ebben az utcában aszkéták és
fényevő bűvészek töltik az időt
meg az égetett szeszt.
Az aszkéták nem isznak vizet,
nem mosogatnak, nem tisztálkodnak,
szimbiózisban élnek a tériszonnyal,
csak a föld mélyén üdvözlik egymást.

(hogyan is szól az a bölcselet, miszerint
más kárán tanul a nagyokos?
Sérvet kapok az érvek koloncától,
tán szélütés kerülget, végtagjaimon
felborzolódik a szőrzet. Vajon
mennyire tömény, hány százalékos
a hittérítők narkotikuma?)

Kvázimodó az utca bolondja,
anyja elkallódott, apja is… ki tudja.
Házfala polisztirén, pokróca karton,
gúnyosan kuncog a verébsorsokon.

A szerző grafikája