Megrendültünk: 55 éves korában a járvány áldozata lett barátunk, Tóth Imre költő.
Debreczeny György: egy kerthelyiségben elbeszélgetünk
kollázs és hommage à Tóth Imre
az utolsóutáni idők szentjei
már az utcákon vannak
vagy a COVID-osztályokon
engem gimibe járattak a szüleim
hogy legyen belőlem valaki
de költő lettem
könyvek szerzője és könyvtáros
nem pedig igazgató vagy főszerkesztő
egy pohár borban megcsillan
a fekete napkorong a horizont felett
itt éltem az üveghegyen innen
és a rádiótornyokon túl
míg el nem jött a lényegtelen pillanat
amikor minden sötétlő vaskorba nyaklott
az idő hulladékain éltünk
ezt megtanultam súgó nélkül is tudom
rozsdás vízcsapból rozsdás lé folyik
szeretni kéne de a történetnek
lassan vége
pedig amikor tavaly szeptemberben
már lehetett irodalmi esteket tartani
Zalaegerszegen a PopUp Underground
Klubban beszélgettünk Cserpes Attilánál
azt hittem ez még csak az eleje
vagy legfeljebb a közepe
mindig aggodalmasan figyelted
a járvánnyal kapcsolatos híreket
mintha érezted volna
hogy előbb-utóbb majd utolér
kávét ittál volna de sietned kellett
talán a könyvtárba vagy a Deák kertbe
mert mindig sietni kell
egyik helyről a másikra
onnét meg a harmadikra
most lépsz be az imaginárius térbe
megmenteni az elsüllyedt világokat
emlékszel a csillagos égre a szabadulásra
és mindig lesz idő amelyben leszel
még egyszer bejárod a várost
egyenként a tízezer álmot
kávét iszunk vagy sörözünk
egy kerthelyiségben elbeszélgetünk
én majd más irányba fújom a cigifüstöt
amíg a géphang azt nem mondja:
a kapcsolat megszakadt
Tóth Imre (Zalaegerszeg, 1966. július 2. –2021.március 20.) magyar költő, szerkesztő, könyvtáros. Szülei F. Tóth Imre hivatásos katonatiszt és Hegedűs Magdolna.Általános iskolai tanulmányait a Dr. Hamburger Jenő Általános Iskolában (mostani nevén: Landorhegyi Általános Iskola) végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett.A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. Érettségi után egy évig egy hivatalban dolgozott. Sorkatonai szolgálatát több helyőrségben töltötte le. 1988 óta dolgozott a Zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. 2003 óta a Pannon Tükör folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője, 2017-ben online szerkesztője volt. 2011-ben Zalai Prima Primissima-díjra jelölték irodalom kategóriában. Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak.
Kötetei
Tóth Imre–Soós József–Chak István: Szolgák; József Attila Városi Könyvtár, Zalaegerszeg, 1985
Nostradamus menyegzője. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2004
A lélek nulla foka. Parnasszus Kiadó, Budapest, 2009
A kert és más novellák. Pannon Írók Társasága, Zalaegerszeg, 2015. A kötettel elnyerte a Magyar Írószövetség és a Canon digitális könyvnyomtatási pályázat díját.
Exit. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2016.
Tóth Imre két verse
Exit
Amikor rájöttem, hogy
nincs semmilyen sors, karma,
vagy eleve elrendelés,
láttam, hogy számtalan
lehetőség áll előttem.
Végül is, szabad
akarattal rendelkezem,
dönthetek így, vagy akár úgy is.
Látom, most szállsz fel a buszra,
egyik utolsó péntek délután,
a boltig utazol, ahol hétvégére
bevásárolsz.
Démonaink velünk járnak,
szabadulni tőlük nem tudunk.
Mikor gyermek voltam, úgy
gondolkodtam, mint gyermek,
úgy beszéltem, mint gyermek.
Ma már úgy látom a világokat,
mint az egymás mellé akasztott
kabátokat a ruhatárban.
Megfosztottság
Úgy tűnik, a végére értél.
Fáradtan botlik a láb.
A világ régensei nevetnek rajtad.
Azt mondják, hogy nincs tovább.
Súlyos terheket cipelsz, de hisz’ költő vagy.
Csak az a lakás, azt nem tudom feledni.
Úgy kellett volna hagyni mindent, ahogy volt.
Az asztalt, a széket, a két fotelt, az ágyat.
A növényeket az erkélyen, a rádiót az íróasztalon.
Néha azt hiszem, még mindig ott laksz, és várom
hogy felvedd a telefont.
Háborút viselt katona érez ilyet.
Még mindig tűzben jár a fronton.
Hiába van lakása, munkája, amit szeret, és
van, ki haza várja.
Ő már örökre a frontvonalon rekedt.
Csak az a régi lakás, az nem hagy nyugodni.
Amit három nap alatt pakoltunk ki,
pedig úgy kellett volna hagyni mindent, ahogy volt.
Úgy tűnik, a végére értél.
Fáradtan botlik a láb.
A világ régensei nevetnek rajtad.
Azt mondják, hogy nincs tovább.
(A verseket a költő EXIT c. kötetéből /2016/ emeltük ki.)
Pusztai Péter rajza
2021. március 22. 08:18
Nyugodjon békében!