A lehetetlenre teszek kísérletet egyfolytában. Magyarázni akarom a hitetlennek, mit jelent hinni. Azt várom, értse meg, hogy hitetlensége miatt szenved. És hogy a hívő is attól szenved, hogy a hitetlen nem hisz. Nagyon szeretném legalább megértetni vele. De a hit természete ezt nem engedi. Ezt nem lehet érteni, csak hinni. S én pont ezt vitatom. Igaz, talán én is csak azért érthetem, mert hiszek. Mert a hit körén belül vagyok, a hit oldaláról nézhetek a dolgokra. A hitetlen pedig nem képes elvonatkoztatni a valóságtól, amit tapasztal, csak maximum értelmi képességei alapján, az pedig nem elegendő. A legtudósabbak is csak a hit határáig jutnak el, felismerik, hogy van, ami meghaladja az emberi felfogóképességet. Persze, nem nyugszik bele, mert ilyen az emberi értelem, ha kíváncsi – addig keres, amíg talál. És ha megtalálja, akkor nem fogja elengedni, mert nem teheti, hiszen értelmes. Cáfolni Isten létét senki sem tudja, bár mióta világ a világ, erre törekszik. De nem képes. Az ember egész felépítése isteni, értelemmel, ösztönnel, érzelmekkel felruházott, megajándékozott teremtmény, akiről azt állítja az írás, hogy Isten képmására teremtetett. Még ha nem is ismeri el ezt az ember, akkor is erre a címre pályázik: isteni.
Ha találok embert, aki szintén hitre jutott, akkor olyat keresek közülük, aki mélyebben hisz az átlagnál. Rendszerint az ilyenekből válnak elöljárók, evangélisták, apostolok, gyógyítók, próféták, pásztorok. És igemagyarázók. Női mivoltomból adódóan erre pályázhatok egyedül. Miután Isten feloldotta a férfi-nő közötti ószövetségi kizárólagos és személyre szabott életvezetési parancsolatokat, lehetővé vált a nők számára is az igehirdetés, az evangélista szolgálata, ha az apostoli, gyógyítói, pásztori, tanítói nem is lett elérhetővé – bár kivételek mindig voltak, amik csak a szabályt erősítették. Ahogy a törvényt is megerősíti a szeretet parancsa.
Egy biztos, Isten nem engedi át a mindentudást egyik nemnek sem. Rész szerinti marad minden ismeretünk, hogy el ne szálljunk magunktól. Mert a bálvánnyá emelés, teremtett dolgok istenné avatása továbbra is a bűnök bűne Isten szemében. Ez az Ő mindenhatóságát kezdené ki, ha tudná.
Nem tudom mekkora Isten haragja emiatt, nem is szeretném megtapasztalni. De előre figyelmeztet, hogy páratlan, egyszeri és örökre szóló. Ezért nincs utálatosabb annál, amikor a teremtett ember – akiért Isten még drága egyszülött, elsőszülött Fiát is odaadta, akit elküldött az emberért, hogy jogos haragja elől kimentse őt –, nem törődik vele és folyton piszkálja az Örökkévaló orrát pofátlan szóhányásaival. Nincs azon mit csodálkozni, hogy egyszer eljön az idő, amikor betelik a pohár és bosszút áll azon, aki nem vette figyelembe, nem hitte el, nem törődött ajándékával, szeretetével, kegyelmével.

2021-02-20