A hét eleje óta elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban a jeles erdélyi írónő, Berde Mária Seherezádé himusza c. 1926-ban, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent verskötete pdf formátumban, gróf Bánffy Miklós illusztrációival. Kedvcsinálóként alább néhány Berde-vers a kötetből:

CSODA

A holdra felhők ritka fátyla foly …
Fátylán a hold fehér mosolyt lop át.
S az átszüremlő halvány holdmosoly
Ezüstfehérbe verte a szobát.

Szobám homálymohás, halk padlatán
Árnyékvirágok félénk árja nyit.
Ezüsttapétás boltív hajlatán
Árnyékfolyondár nyújtja karjait.

A polcon árnyviolák feslenek,
Árnyékfutóka száz indára hajt …
S ma mindet tünde bűbáj este meg,
Ma mindje rezzen, pattan és sóhajt.

Árnyliliom ma dús kehelybe tágul,
Árnyrózsa keblet szomjazón kitár,
Holdöntözőből rájuk halk világul
Holdpermeteg ezüst esőt szitál.

És fölujjong szobám árny-édenkertje,
Melynek az éjfél édes nappala,
Árnyéklepkék csapódnak táncba szerte,
Zümmög a csöndnek árnyék-méhraja:

Hogy szívem is kihajt egy pillanatra,
A legfélőbb, csukottabb árnyvirág,
S issza — egész valómat átitatva
— A holdmámor csudás harmatborát.

---

ESTHAJNAL

— Tompa Lászlónak —

— Lázadatlan sűrű csöndben
Fent a liliomköröndben. —

Már a fények messze vannak,
Már a liliák suhannak.
Már a fák mind feketébe
öltöztek a zöld helyébe,
Még a hold is — rajta fátyol
— Eltiltott a mosolyától.
Csak a rózsák nem tágítnak,
Fehér lázban világítnak.

— Lázadnak sűrű csöndben
Fent. És liliomköröndben. —

Mind, mit ígértem magamnak:
Már a fények messze vannak.
Szemhatárom holdas öblét
Fedi fátyol, fedi többrét.
A remények, zöld remények
Színt váltottak mind szegények.
És a gondok mégse bántnak,
Szárnyra kaptak, légbe szántnak.

Lázadatlan sűrű csöndben
Jó a liliomköröndben.

Jó a fény, mely búcsút vett rég,
Jó a hold, ha nem nevet még.
Jó a lomb, ha zöld helyébe
Gyászt veszen fel halk cserébe.
Jó a gond, ha szárnya támad,
Mint a lenge liliának.

Lázadatlan sűrű csöndben
Szép a liliomköröndben.

Szép, ha fények messzemúltán,
Holdvilág fátyolbafúltán,
Lomb előtt, mely színevesztve,
Gond alatt, mely szárnyeresztve,
Szélt se küldve légbe hintáz
— Este gyúlva úgy, amint láz,
Rózsa nyúl ki, át az éjen,
Álom gyúl ki, árnyba, mélyen,
Messze izzik, mégse tágít
S esthajnalkor felvilágít.

---

BORULÁS

Az égen szürke hályog,
A fák fekete vázak —
S a frissen ásott ágyasok
Pőrén az égre fáznak.

Fakult pöttömnyi pintyek
Már össze is beszélnek:
Hírt kaptak pletyka szárnyain
Berzengő, kurta szélnek.

Gonosz kakas a dombon
Kurjantva kikiáltja,
És háztól-házig üzeni
Nagyszájú száz barátja.

Szolgáló fát cipelve
Szimatol, mint az állat,
S lelopja, mitse félve már
A végső rózsaszálat…

Szájas kakasra fortyan:
„Nyughass — tudom, mi újság!”
S a föld, a fa, madár s a lány
Beh titkosak, beh furcsák.

Rongy ködmen túl a rácson:
Félláb apóka koldul;
Pislán az égre kémel és
A szolgálóra mordul:

— „No ha tudod, mi újság,
Fordítsd felém a lépted,
A párna fent ma elhasad,
Hajíts ki egy jó butykosat . . .
Legyen csak ennyi vétked.”

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ