(Urbán János emlékére)

Vektorok, törött lándzsák, kerecsen nyílvesszők,
Rozsdásodnak az avarban, régi útjelzők.
Feldobott sorsok parabolája keringett,
Kereste a mértani helyét, ránk tekintett.
S a felhők közül felénk úszott a Gellért-hegy,
Hóreb hegyéről átszólt Jézus, ez volt a nagy kegy.

Kárpát-medencét átölelték angyal szárnyak,
Ellipszoid két fókuszaként, lettünk társak.
Amit a történelem előttünk derivált,
Azt integráltuk, csak a józan ész dirigált.
S egy emberöltő alatt égtünk, mint a vulkán,
Szurkolt a fázós tömeg, sercent a gömbvillám,

Téged tőlünk ellopott, végtelenben jegel,
Képleteid elégtek, csak a lényed delel.
Elporlad a remény, szívünkben oly sok emlék
Folytonossága néha megszakad, más eszmék
Égnek, de a végén a kezdethez érkezik,
Föld örök vendégeként az ember, s vétkezik.

Megoldatlan sejtések ragyogtak szemedben,
S a hangod anyag lett, itt kering a jelenben.
Mennyei hon a fixpont, a kockát eldobtad,
S egy körforgás után az álom visszahozhat.
Köztünk ébredsz, s az ősi énekünk feltámaszt,
Együtt daloljuk: „Tavaszi szél vizet áraszt”.

(Budapest, 2016. március 16.)

1. Id. Bara Gyula:
   2021. március 23. 15:52

   Ez nagyon tetszett, különös költői kép!
   Amit a történelem előttünk derivált,
   Azt integráltuk, csak a józan ész dirigált.

2. Simon József:
   2021. március 25. 07:19

   „Ellipszoid két fókuszaként lettünk társak.” Engem ez hatott meg a legjobban, annyira szép, kifejező a vers, hogy szinte átérzem az érzéseidet.

3. Dr. Gecse Frigyes:
   2021. március 28. 13:12

   Drága Barátom!
   Ismét bemutattad kiváló tehetségedet a művészet két nagy területén: a matematikában és a költészetben. Kíválóan érzed a kapcsolatokat és összefüggéseket, nemcsak az érzelmeket, de az alkotás céljait, az ésszerű mozzanatokat a legegyszerűbb matematikai definícióktól kezdve a filozófia mély konklúzióihoz törekedve. Erről és a fáradhatatlan tevékenységedről tanuskodik az utóbbi nagy műved is, az életpályád bemutatása. Gratulálok és sok erőt, jó egészséget kívánok a folytatáshoz.