Fülöp Kálmán: Álom és valóság
Csak hallgatni
kell szívünkre s
s remélhetjük, hogy
jól döntöttünk
élő filmkockák
sebek a néma térben
ők is itt vannak
közöttünk
a hangok, színek
rezdülései arcunkra
vetülő képek –
talán havazik
s kibomló szerelmek
tébolyában álarc
mézzel kent
gyűlölet lakik
mert az igazság
nem, az amit a
ránk hulló évek
mutatnak –
becsap a látszat
végtelent takarnak
a felhők, halálba
torkolnak az utak:
életünk néma alázat.
Pusztai Péter rajza