Szerző illusztrációja

Március végén az a nyomasztó
önkényuralom elfoglalta a telket.
Bokáját töri egy húsvéti Advent,
a felsőbbrendűség ellen nem tehet
semmit a rózsaszín női szeszély.

Ne félj, máshol is ugat a veszély!
Meg foglak sütni kívül és belül,
kézcsók és habcsók, glazúros mignon,
tündéri nyalókák – csak az menekül
máglyahalálba, ki pecsétes asztalon
sem csillapodik, kinek feje búbján
margarin olvadoz. (Izgés-mozgásotok
egyszer majd felment. Sőt, az is meglehet,
hogy megjutalmaz, hisz úgy, kötetlenül
senki sem érzi az elbomló szemét
és a kivetettség átható bűzét.)

Cél szembesíti a szóközt a szóval,
porcukrot hint a túrós csuszára.
Nos, ezek szerint a szemet szemért
csak vak gerjedelmek dohos ruhatára.

Botorkálok az északi délben, sodor
magával a koraesti csömör.
Nem nyílik a Donát úton semmi,
kolostorban vizslat a börtönőr.

Lám, henteslegények, ez itt egy torzó.
Hétpecsét alá suvasztott testület.
Iszonyú minden elvesztett csata,
de a kőhideg vér sosem kér tüzet.
Van neki egy osztó és szorzó,
örökké lobogó zárómondata.

Forrás: szerző FB-oldala

1. Skandikamera:
   2021. március 24. 08:24

   A „rózsaszín női szeszély” felidézi az egykori cukrászdák (Croco, Zöld, Opera) emlékét, ahova középiskolásként szülővel, vagy osztályfőnöki engedéllyel lehetett beülni. (Fogadásból sem lehetett háromnál többet megenni.)

   :-)

2. Nászta Katalin:
   2021. március 24. 08:50

   Én egytől is émelyegtem.