Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 13/a

Kinek tiszta a lelkiismerete? Aki minden bűnét megvallja azoknak, akikkel szemben elkövette.

2021-03-04

Egyben tartani magam – ez a feladat. Ha mindent halálkomolyan veszek, bele is veszek a részletekbe – elúszom.
A vakcina felerősítette a hűléses tüneteimet. A doki nem írt fel antibiotikumot, mert lázam nincs, nem volt. A karom az oltás helyén jól bepirosodott. Nehezebben lélegzem. Fél napig olyan görcsben volt a gyomrom, azt mondtam, soha többé nem eszem semmit. Rázott a hideg is.

2021-03-06

Akit mindig dicsérnek, deformálódik értékítélete önmagáról. Nemcsak a beképzeltek bűnösök, akik ajnározzák őket, azok is.

2021-03-07

Sokakat szeretni általában lehet.
De egyet, vagy kettőt személyesen is.
Nagy az emberi szív, de mégsem szerethet konkrétan csupán csak egyet vagy kettőt, hármat, négyet – kiket az élet hozzáadott.
Ezért a mindenki senki is lehet. És a másnak senki nekünk a minden.

Szeretem például Petőfit. Már.
Patinás, fiatal, heves és tiszta.
Nem csűri-csavarja, mit gondol, kimondja.
Nem tekervényes. Egyenes.
Csak mikor még azt hittem az élet szövevényes
s nem láttam, hogy mi hálózza be
hogy antennáimmal jeleit nem értem,
akkor gondoltam, hogy Petőfi kevés ehhez.
Mit értél embernek naggyá serdült fia
szerteágazó eszed járásával?
Hagytad kicsúszni kezedből, ami tiszta.
Abroncs fejemen e gondolat,
fájdalom szorítja össze meg vissza.
Többet ér a szándék, mint a tett,
ha tehetetlen s nem működik a tested.
Vizsgálja lelked a szívedet,
lámpásod szemed helyett.
Jobban lát, aki befele is néz
s jobbára oda –
ez a belső mécses, ez a gyertyaláng
pislákolva is biztosabb fényt áraszt.

2021-03-08

2021. március 25.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights