NYÁR

Fejemen a nyár lángkendője lengett,
Kasza nem vágott még a fűbe rendet.

Csillagviláglón és bársonysötéten
Gyermeklánc s búzavirág kelt a réten.

Tovább vadszegfű, sápadt árvalány volt,
Pár földirózsa hivalkodva lángolt.

S nyitván a kerti indafonta rácsra
Szemem kitágult néma ámulásra.

Mint drágán hímzett zöldbársony paláston,
Oly pompa tündökölt a kerti páston:

Százszorszépek s lilagerezdű zsályák
Elémbe vágtak, utam hogy elállják.

Oroszlánszájak hússzín ajka nyitva:
Az omló napitalt habzsolva itta.

A sarkantyúk égszínű tornya rezgett,
Liliomok kábítva tömjéneztek.

S körül sárgában és bíbor pazarban
Rózsák rikítónak lángzó kazalban.

És elvakultam és a földre hulltam,
— Szemem bezártam s tovább vakultam.

Reámjött: hogy most mindé földön nyár van
S jött minden nyár fojtó virágos árban.

Rámtódult tündöklő buja káprázat,
Virágot láttam, százezernyi százat.

Virágtól terhes messzi csodafákat,
Pillangó-köntösű orchideákat.

Tengert, harsány harangvirágos kéket,
És égő szerelemből tűzmezőket.

Narancsligetek, ághegyig virágba
Sziromvihart küldöttek a világba,

Koszorúk verték ostorként a testem,
Virágok záporától összeestem.

Virághantok görgtek zuhanva rajtam
— S virágok közt virághalállal haltam.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ