Fülöp Kálmán: Értem vihart
Értem vihart,
hajam téptem
kenőcs voltam
kelevényen,
hívtak nappal,
többször éjjel.
Volt: mint rongyot
téptek széjjel.
Némelyek ezt
ma is teszik,
kényük-kedvük
szerint veszik,
én megértem,
ők a nagyok:
vas-szemükben
nem is vagyok
ember, csupán
játékbábu,
viharvert roncs,
sántalábú.
Ha elbújtam,
megkerestek –
alig éltem
s már temettek.
Pusztai Péter rajza