– Apám emlékére –

Keresem a kedvenc késem
Rozsdafolttal pengeélén,
Olyan köszörűvel fenték,
Milyen van Goya festményén.

Terméskőből volt a köve,
S emberi erő hajtotta.
A köszörűs, amit fent, azt
Finoman a kőhöz nyomta.

Mindez történt ’80 előtt
Októbernek pont a végén,
Akkor még a rozsdafolt sem
Díszelgett a penge élén.

Jól emlékszem biz’ e napra,
Én voltam, ki azt hajtotta,
S nemsokára a köszörűst
A halál meg elragadta.

Kést, borotvát megélezett,
Vagy ha kellett, a baltát is,
De mielőtt hozzáfogott,
Megköpködte a markát is.

Talán tette babonából,
Ritkán sérült meg a kezén,
S akkor volt csak elégedett,
Hajszálat vágta könnyedén.

Forrás – https://www.e-nepujsag.ro/articles/marton-karoly-koeszoeru