~ une chanson mélancolique ~

Régóta nem vagy már velem Talán
emlékszel, egy tavaszi éjszakán
átöleltelek. (Az álom taván
emlékek lánca esik szét lazán…)

Ne gondolj rám fényes nappal sohsem,
a nappal mindig zűrzavart terem.
Első csókodnak íze mély verem…
…Illatod hiányát elszenvedem

A bomló rügyek nesze elkever,
suttogott szavak hiányával ver
a fény. Kegyetlen szél mosolyt seper
ajkaidról. Ívük vérbő eper.

Hallod? A messzi vonatfüttyön át
elhagyott vidék összetört szavát
sírja egy cinke. Néma bánatát
hervadt csokorba fonva adja át

a barka. Könyörgésem csendbe száll,
s emlékezés elkoptatott falán,
a múltba révedés vakablakán
átesik. Ösvény szisszen fel. Talán.

De tavasszal néha gondolj reám.
És nyári éjjen is gondolj reám.
Ősz érkeztével is gondolj reám.
Téli éjjelen is gondolj reám…

2021. március 29.