B. Tomos Hajnal: De…

A mindenségből talpalatnyit foglalok
és azt is pörlik, lopják alólam,
de túlnan az Ő tenyere segít,
hogy valahogy mindig visszacsórjam.

Töltenek torkomba mérgeket,
húsnak, kenyérnek álcázva,
de Ő naponta tesz róla:
ereim, hitem tisztára mossa.

Éjjelente bennem laknak,
hogy álmon se legyen enyém,
tarkómba, vesémbe fúrnak,
felejtsem énem velejét.

Mégis a Nap felkel nagykorán,
mint jó anya, teszi a dolgát,
alatta patak, út és kisgyerek
s az emberdac néha feldereng.

Hiába égetik fel körben a tájat,
hajnalonta friss fű serken,
s mintha üresbe tépne markuk,
a létritmus újraéled.

Kitéptek keresztet, hangsúlyt,
s a nyelv grundja is elvadult,
DE hiába vetnek idegent,
a kényszer-mag soha nem terem.

2021. március 30.

2 hozzászólás érkezett