Márton Károly: Tavaszi áldás

egjött a szarka,
Gyorsan hadarta,
Vágyik már végre
Csirkefalatra,

Mert bizony ezen
A furcsa télen
Semmi sem volt már
Olyan, mint régen,

Nem volt eldobva
Az utcák szélén
Kolbászmaradék
A kenyér végén.