Teszem magam, hogy őrzök valamit,
ott, ahol tilos énekelni,
ugatni még kevésbé
és erkölcsi kérdés a szájkosár.

Teszem magam, hogy felelek érted,
pedig dehogy – csak az a kő
meg évtizednyi rohadás,
a föld ráncai, szarkalábai.

Még jó, hogy itt ez az okos,
ha odacsapom, azt is kibírja,
s a bal vállamra varrott gondolat,
akár egy idézet. Az is te vagy.

Hogy éppen üres az agyam, az ágyam?
Ja, kérem, jár így az ember,
ha se abszint, se weed
nem dobja fel a mennyekig.

2021. március 31.

A szerző rajza