Beszélgetések elvarratlan szálai
két ismeretlen között,
kik vélhetően sem eddig, sem ezután…
Mégis valami kerekded jóság,
feléd induló mosoly,
fejed váratlan mozdulata,
arcod ovális csöndje dédelget.
A délelőtti napsütés siettet.
Ahogy megállsz ifjúságod csúcsán,
rád illik magad varrta eleganciád.
Kerted virágok bókolásával vár,
pelyhes gondolatcsibék körülötted.

Tollahullató őszök multán
kerted gyümölcseit szétosztottad.
Lötyög rajtad kopott ruhád.
Ahogy vén völgyedben bandukolsz,
ráérős napsugár búcsúztat.
Szögletesedő vonásaid,
kimérhető mozdulataid rendje,
a belső mosoly varázsa…
Sehogy sem kerekedő valóság
a kettőn közötti meghittség.
Ismerjük már válaszát a társnak,
s görnyedünk befejezett mondatok súlya alatt.

2021. március 28.