Felépítek magamban egy templomot,
ahol Jézussal találkozom,
nem megbeszélés szerint,
nem kérem el az elérhetőségét,
hanem csak úgy odamegyek,
és elmondom, hogy amennyire lehetett,
vigyáztam fehér vásznaimra,
embertelenséget csak minden második héten követtem el,
és hittem is, bár meghalt nagyanyám.
Jézus megértően nézelődik,
talán tetszik neki, hogy ez a templom nem pénzből épült,
olykor rám pillant, és akkor megnyugszom,
mert különben lámpalázas vagyok,
elvégre mégsem találkozom minden nap
Isten fiával, az emberrel.

Így húsvétolunk,
gyere gyakrabban, mondanám,
de hát elég gyakran jön voltaképpen,
ahányszor a hitre gondolok,
mindig kiválik abból a sok bűnből,
haragból, kétségből, nagyravágyásból,
szeretetlenségből, szürke égből,
ami én vagyok, nem panaszkodhatom.