Székedi Ferenc: Nagypénteki jegyzet
Manapság a vírus miatt már jóval kevesebbet járunk vonattal, így a székelykocsárdi vasútállomás neve is lassan kezd kikopni a köztudatból, noha még évekkel, évtizedekkel ezelőtt az erdélyi utasok és utazók sok-sok nemzedéke számára jelentette az átszállást, a csatlakozást.
De hogy a nevét mindörökre megőrzi az irodalom, az elsősorban Dsida Jenőnek köszönhető, aki 1933-ban, Nagycsütörtök című versében, mindössze huszonegy sorban olyan emlékezetes párhuzamot vont egy hétköznapi helyzet és a krisztusi szenvedéstörténet egyik állomása között, hogy az irodalomtörténészek a verset azóta is elemzik, sőt a vizuális nyelv mesterei filmeket is készítettek róla.
„Nem volt csatlakozás. Hat óra késést /jeleztek és a fullatag sötétben/hat órát üldögéltem a kocsárdi/váróteremben, nagycsütörtökön.” Ilyen egyszerű, ténymegállapító szavakkal indulnak a feledhetetlen sorok, hogy majd párhuzamai, metaforái a korabeli erdélyi állapotok jellemzőjévé tegyék, illetve egyetemes magasságokba emeljék a költeményt.
Ugyanilyen jelképei a Nagypénteknek azok a Csíksomlyói Passiójátékok, amelyeket a helyi ferences gimnázium diákjai már a tizennyolcadik század kezdetétől rendszeresen előadtak, és erre a hagyományra épült az a nagyszabású szabadtéri előadás is, amelyet 2018 augusztusában a vírusjárványban nemrég elhunyt kiváló költő, Szőcs Géza kiegészítéseivel, illetve saját szövegének a beépítésével a budapesti Nemzeti Színház a csíksomlyói Hármashalom oltárnál több mint húszezer néző előtt bemutatott.
Kevesebben tudják, hogy immár negyedszázada létezik egy olyan Csíksomlyói Passió elnevezésű amatőr csoport is, amely Svela Adél balett-tanár rendezésében évről-évre a kegytemplomban, vagy annak udvarán, a Nagyhéten, mindig népes közönség előtt idézte fel a húsvéti jelenetsorokat, méghozzá olyan sikerrel, hogy nyugat-európai előadó körutakra is meghívták.
Az egészségügyi korlátozások miatt immár második esztendeje, hogy Nagypénteken a passiójátékot nem tudják bemutatni, viszont bőven kárpótolja az arra járót az a több mint negyven, vászonra kinagyított felvétel, amelyeket Balási Csaba fotóművész készített az előző előadásokról és a templomudvaron állított ki.
A 64 éves csíkszeredai fotóművész nem véletlenül kapta meg 2016-ban a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének az elérhető legmagasabb, mesteri fokozatát, hiszen nemzetközi fotókiállításokon több mint 1200 fotója szerepelt a világ öt kontinensén. Ezek a képek is bizonyítják nem csupán tökéletes technikai tudását és kompozíciós készségét, hanem azoknak az értelmi-érzelmi hatásoknak, a krisztusi kálváriajárásnak annak a legapróbb részletekben is gazdag megörökítését, amelyek örök érvényű gondolatokként a fotók szemlélőiben is megfogalmazódnak.
…Ezek a fotók azt üzenik nekünk, hogy bármiféle, embert sújtó szenvedés után eljön a Feltámadás. Már több mint egy esztendeje küzdünk a járvánnyal, de nem kétséges, hogy még néhány kemény hónap és újra visszatér a megszokott életünk, a szabadságunk. Húsvét, az idén, erre is ígéret.
Forrás Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2021. április 2.