Béres Vivien három verse
Röppenős
Csupa szín és csupa betű és a szavak,
holdívre járnak sétálni, mindent tudni akarnak.
Röppenős lélek-galacsinok
felsóhajtanak az elejtett mosolyokban,
a percepció szerint szimpátiába ütköznek.
A hatás és visszahatás nem szűnik, lételem,
minden visszatükröződik apránként,
én meg régi könyvekkel ölelkezem.
2020. január 24.
Te könyvszagú ihlet
Kitár eléd a minden, én költő,
te könyvszagú ihlet –
időnként, mikor átjár a képzelet
ott élsz benne, rendre csak kavarogsz,
mint apró sejtek a mikroszkóp alatt,
megfigyeli őket a világ.
Áprilisi szél, ha simogat
amott szavalom a költeményt
– J.A. csókokat beszélek –,
s orrodba nevetek mindennap.
2020. április 11.
versekben vagy
minden test, s testek mozdulata
minden arc, rezgés, illat felidéz
mert mindenben téged kereslek
szájformák, orrok, kezek hajlata
karórák, vékony lábak, szemek színe,
mert mindenben téged kereslek
nevetésben, vágyban, reggel
s délben, de főleg, ha feljön a hold
nem dúdolnak nekünk a csillagok
a testek deformáltak, hibásak mind
az arcok arctalan képe rezgéstelen
nincsen illat, s ha van, akkor megfojt
oxigén helyett, már nem beléd, de fulladok
vastagok a lábak, nem hosszú-vékonyak
nem látok szemeket, írisztelen a világ
nincsen nevetés, kínos csend lapul
a haldokló vágyak szétszóródnak
versekben vagy, akarva-akaratlanul
2020. szeptember 17.
Pusztai Péter rajza