Kenéz Ferenc: A visszaírt betű

Válogatott versek / szerzői vallomás

„A visszaírt betű” című szövegválogatásomban elsősorban a hosszú verseimre összpontosítottam, melyek – a romániai magyar irodalom talán kevésbé ismert, formabontóbb vonulatához tartozva – pályám elejétől jellemzik munkásságomat. Eddig gyűjteményes kiadásban együtt nem szerepeltek.
Kötetemben igyekezetem úgy válogatni, hogy ez a vonulat, amely eddig az „erdélyi lírából” talán nem kapott eléggé markáns hangot a magyarországi könyvkiadásban, most „hangerőre” kapjon. Annál is inkább, mert valóságkritikai, nyelvkritikai, de leginkább talán úgy mondhatnám, társadalmi „viszonyulás-kritikai” közlendőjük, tartalmuk okán ezek a versek, szinte a kezdetektől fogva, „közösségi tartalom-szolgáltatóként” voltak jelen a tájegység életében az erdélyi versmondás színhelyein, a temesvári egyetemi színpadtól a kolozsvári bábszínház legendás rendezőjének, Kovács Ildikónak bemutatóján át Tompa Gábor színpadának, és a marosvásárhelyi nemzeti színház igazgatójának, Gáspárik Attilának pódiumműsoráig, mintegy jelezve az erdélyi, de tágabb értelemben a romániai magyarság líra-történeti fogékonyságát és érzékenységét is.
„A visszaírt betű” nem más, mint az elmúlt fél évszázad – állandóan újraíródó – társadalomformáló és deformáló parancsainak lírai értelmezése és átértelmezése, befogadási és elutasítási vonatkozásainak szellemképe. S mindez olyanféle lírai erőtérben, mely a „költői játék” és szó erejére alapozva a köznapi ember köznapi szerepvállalásának jelentőségét, fontosságát hangsúlyozza. A közösségi lét megélése nélkül nincs személyes lét sem, a személyes lét megélése nélkül nem lehet közösségi lét sem, ez kívánna lenni ennek a könyvnek az üzenete. Ez a próbatétel jelenti az irodalom kihívását. A mindennapi versnek és a mindennapi valóságnak túlontúl sok köze van egymáshoz, hogysem ne kéz a kézben lépjenek elénk. És remélhetőleg ez történik meg ebben a verseskönyvben is.

2021. április 5.

Szóljon hozzá!