VÉNÜLŐ ZSIVÁNY

Ott áll a zsivány a statárium előtt, és amikor a bíró lelkére olvassa tömérdek gyilkosságát, dacosan feleli, hogy hát a kócsagot vajon ki ítélte el valaha, amiért a békákat nyeldesi az ingoványban. De látszik rajta, hogy ő már nem fehér tollú hajlékony kócsag, csak egy keshedt gubájú, kivénült ordas.
Az ordasok dacos filozófiájával indul az akasztófához.
— Legalább megnézem, mi van odaát.
E pillanatban sötétkék ingével, fekete szűrével Csortos oly ormótlanul monumentális, mint a magyar pusztán a kunhalom, a régi pogány vitézek komor temetője.

Nagy Endre

Színházi Élet, 1931/43