Ki a neveletlen?

A félelem mellett a szégyen volt a legrosszabb. A furcsa pedig az, hogy a folyton beszélő és elveket emlegető nagycsalád, anyu testvérei és a körülöttük levők ugyanúgy megvetették aput, mint a világ. Hányszor kellett belépni a sutyorgást követő hirtelen csendbe, nézni a gyors átalakulásra igyekvő és persze kudarcba fulladó gesztusokat. Addig, amíg Zsiléta meg nem nőtt, és rá nem kérdezett: „Na, mi van, megint rólunk beszéltek?!” Akkor persze ő volt a neveletlen. Jól működtek az alapeszmék.
Valami családon belüli maffia alakult így, amelyik a megvetését Zsilétára, Brikettre és Lurkóra is kiterjesztette. Nekik mindig ugraniuk kellett, ha valamelyik nagybácsinak eszébe jutott valami, miközben az unokatestvérek már a mamájukat sem látogatták, nemhogy a szüleiknek segítsenek. „Minek egyetem egy ilyen lánynak, hát ennek ki az apja?!”, hallotta meg Zsiléta az iszonyú kérdést egy veszekedés alkalmával, mely a pénzről folyt az Istenre tekintő családtagok között.