Elekes Ferenc: Gyergyó
Karácsony János festette ezt a képet, bizonyára Gyergyóban valahol, én ezeket a színeket ott láttam, amint fölértem a Bucsin-tetőre, s tovább, mondhatni mindenfelé az itteni hegyek oldalában. Szerettem itt járni sárguló, pirosló őszi napokon, levélhulláskor, napfényben és zivatarok idején, szerettem erre járni télen is, a zúzmarás, havas fenyők közt kanyargó úton, de ősszel különös volt mindig a látvány, ezernyi színben mondhatni villámlott a táj, a színek valósággal elkápráztattak.
Úgy látszik, a mi festőnket is ez fogta meg és tartotta itt élete végéig, a színek, lám, ezen a képen is azt festette meg, a színeket.
Ha jól megnézem ezt a festményt, a háttérben valami alakokat is lehet látni, szénás szekeret, ezt-azt, de azokat a művész elnagyolta, csak odavetette őket, a színek fogták meg őt, a viharos színek, a cikázó fények égen-földön, mindenütt. Csupa líra ez a kép, csupa vers. Meghatódottság nélkül nem is tudok elmenni e kép mellett, látványa valami fennkölt érzéssel tölt el, ebben a szürkére sikeredett világban.
Forrás: szerző FB-oldala
2021. április 8. 12:51
Ezt a képet, amelyiknek a címe Lovas szekér, állította fiatal tanítványai elé mintának Ziffer Sándor festő (Karácsony Jánosnak is mestere), a nagybányai iskolában.
Én sok mindent látok a képen, a lovas szekeret talán a kép jobb alsó sarkában, középen inkább tehenes, szénás szekér van, de nem vagyok biztos.
A szöveget úgy emlékszem, hogy Rádiné Zsuzsa írta a festő halálának 40. évfordulójára.
Egyébként a Karácsony János hagyaték a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeumban van kiállítva (elhelyezve).
2021. április 8. 17:41
Az én két szép szememről
Az egyik sír, a másik nevet.
Előbb nézzük a nevetőset. Hozzászólásában azt írja Csata Ernő: „Ezt a képet, amelyiknek a címe Lovas szekér, állította fiatal tanítványai elé mintának Ziffer Sándor festő (Karácsony Jánosnak is mestere), a nagybányai iskolában.”
Igaz, ebből a mondatból nem derül ki, hogy ezt a képet szerinte ki festette. Lehet, hogy Karácsony, vagy maga Ziffer. Ha az utóbbi, akkor örülhetek ennek a festménynek, mert nekem eddig még nem volt Ziffer Sándortól egyetlen képem sem.
Ezt a festményt most levettem a falról, hogy megmérjem. Kicsi. Egy arasznyi magas, másfél arasznyi széles. Miért fontos ez? Azért, mert nem hiszem, hogy Ziffer ilyen piciny képet állított volna tanítványai elé, mintának, csak közelről lehet tanulmányozni. És ha nem hiszem, akkor nagyon nem is örvendek neki. Csupán beletörődöm, legyen Ziffer…
Most pedig nézzük a sírósat, hogy lássuk, miért sír a másik szemem. Könnyű kitalálni. Ezért a mondatért: „ A szöveget úgy emlékszem, hogy Rádiné Zsuzsa írta a festő halálának 40. évfordulójára.”
Ez azt jelenti, hogy Csata Ernő szerint én elloptam Rádiné szövegét, ami ugye nem más, mint plágium. Lopás.
Lehet, hogy nagy gazember vagyok, de azért mástól szöveget nem szoktam lopni.
2021. április 9. 07:58
Kedves Ferenc, én nem azt mondtam, hogy Ziffer a tanítványai orra alá helyezte a képet, hogy lemásolják, hanem több más képpel együtt a nagybányai iskola festői arculatát meghatározónak tartotta, mint követendő stílust. Az utolsó mondatban Karácsony János hagyatékáról beszélek, amelyiknek ez a kép is része, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag hol található, tehát a kép Karácsony János festménye.
A gyergyói Salamon Ernő líceumban Karancsi Sándor volt a rajztanárom, aki nagyon sokat mesélt Karácsony festészetéről, egyébként a nyugdíjas festőt mi még élőben ismertük.
A kép alatti szöveg szerzője, ha Elekes Ferenc, akkor itt nyilvánosan bocsánatot kérek a tévedésemért és alkalomadtán írok Rádiné Zsuzsának, hogy szövegek idézésénél illik feltüntetni a valódi szerzőt, hogy senki ne higgye azt, hogy az idéző a szerző.
Íme a blog, ahol ez a szöveg megjelent: Természet Baráti Kör blog:
KARÁCSONY JÁNOS Gyergyószentmiklósi festőművészre EMLÉKEZÜNK
5 éve | Rádiné Zsuzsa | 0 hozzászólás
Karácsony János (Gyergyószentmiklós, 1899. július 27. – Gyergyószentmiklós, 1974. május 31.) festőművész, tanár.
Életpályája
Gimnáziumi éveit Szamosújváron töltötte. Frontszolgálat, hadifogság, gyári munka után, 1931-ben beiratkozott a nagybányai festőiskolába, ahol Ziffer Sándor volt a mestere.
1945–1959 között Gyergyószentmiklós Elméleti Líceumának rajztanára. Tájképeket festett, de tehetségét a figurális ábrázolás terén is megmutatta. Festési technikája nagy változatosságot mutat, tempera-, olajképekben, majd a még lendületesebb akvarelleken ábrázolta szülőföldjének tájait.
1941-ben belépett a Barabás Miklós Céhbe és annak kiállító művésze lett. Az 1960-as években összefogott Szervátiusz Jenő szobrászművésszel, s megszervezték vándorkiállításaikat Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.
Egész akvarellfestői pályája egyetlen tájegység, a Gyergyói-medence ember- és élővilágához kötődik. Szerény, visszavonult, finom művészlélek volt, rajztanárságának tanúi jobban ismerték s emlékeznek rá, mint a művészeti élet szereplői. Munkásságáról nem jelent meg monografikus feldolgozás. Hagyatéka a gyergyószentmiklósi Karácsony János Galériába került. A múzeumban található Karácsony János képek a festő emlékét őrzik, a szülőföldhöz kapcsolódó kötöttséget tárják fel. Alább 3 kép van felsorakoztatva, köztük a Gyegyó, amiről itt is szó esett.
Karácsony János : Pipacsok
Karácsony János : Táj fával
Gyergyó (közvetlen a kép alatt az alábbi szöveg):
Karácsony János festette ezt a képet, bizonyára Gyergyóban valahol, én ezeket a színeket ott láttam, amint fölértem a Bucsin-tetőre, s tovább, mondhatni mindenfelé az itteni hegyek oldalában. Szerettem itt járni sárguló, pirosló őszi napokon, levélhulláskor, napfényben és zivatarok idején, szerettem erre járni télen is, a zúzmarás, havas fenyők közt kanyargó úton, de ősszel különös volt mindig a látvány, ezernyi színben mondhatni villámlott a táj, a színek valósággal elkápráztattak.
Úgy látszik, a mi festőnket is ez fogta meg és tartotta itt élete végéig, a színek, lám, ezen a képen is azt festette meg, a színeket.
Ha jól megnézem ezt a festményt, a háttérben valami alakokat is lehet látni, szénás szekeret, ezt-azt, de azokat a művész elnagyolta, csak odavetette őket, a színek fogták meg őt, a viharos színek, a cikázó fények égen-földön, mindenütt. Csupa líra ez a kép, csupa vers. Meghatódottság nélkül nem is tudok elmenni e kép mellett, látványa valami fennkölt érzéssel tölt el, ebben a szürkére sikeredett világban.
Címkék:
A félreértésekért elnézést kérek.
Kiváló tisztelettel,