Mikor azt hallom,
holttest,
mintha azt mondanák,
üres ház,
melynek lakója ismeretlen
címre költözött,
és sose tér vissza;
üres ház,
mely senkinek sem kell
se pénzért,
se ingyen;
üres ház,
melyet három nap alatt
majd ledöntenek,
eltakarítanak,
nyoma se maradjon.

Mikor azt hallom,
üres ház, eszembe jut
bütykös kezű,
pödört bajszú,
két világháborút
megjárt nagyapám,
az idők jeleit
kutató édesapám,
az életével
elégedett nagybátyám,
Istenkereső, sokat
szenvedett öcsém.

Lelkük kiköltözött
az udvarra
a lakhatatlanná vált
házból, ott várták
meg a költöztetőt,
és amikor az megjött,
el se köszöntek,
hátra se néztek,
mintha csak a szomszédba
ugortak volna át
egy kis beszélgetésre.

Drága márványkő őrzi
a föld alá hordott
romok hidegét,
a kialudt ablakok
néma sötétjét,
s rajta egy magam véste
felirat: HIÁNYOZTOK.

Tavasszal hírnökök érkeznek
a kőhöz, illatos leveleket
hoznak; mindegyikben ez áll:
MEGÉRKEZTÜNK. JÓ HELYEN VAGYUNK…

2021.01.20.