sötét vizemben
az elmaradt tájak
kibontott hajú
arcmását hordom

elszakadtak képüktől
a vágyak
reszketve úszó tükröktől
a zöld partok

nehéz kövek
tar fején
már nem villan
szőke hold

mint nyári füzek
ringó fénye
halak ezüstje
fúlt belém

patak kacagása
alvadt
csend-köddé
mögöttem

már csak a tenger
zúgását hallom
holt csontok
egymást-horzsolását

s csak az érkezés
homokja tudja
legyőzött sziklák
fehér homlokát

sötét vizemben
tájak képmása
testem mint hordalék
mély-kékbe oldása