Világméretű influenzajárvány (1957-1958)

Az 1957-ben kialakult úgynevezett ázsiai influenzajárvány nem volt annyira pusztító, mint az 1918-as spanyolnátha, bár becslések szerint 9-10 hónap alatt megbetegítette a Föld egymilliárd lakóját, ám összesen „csak” 1 millió halálos áldozatot szedett. Noha az ötvenes évek második felére a nemzetközi közlekedés fejlődésével felgyorsult a járványok terjedési sebessége, az orvostudomány 1941-ben – hét évvel az A, és egy évvel a B influenzavírus felfedezése után és kilenc évvel azelőtt, hogy a C típust kimutatták – bebizonyította, hogy a megbetegedést védőoltással meg lehet előzni. Ahogy általában minden influenzajárvány, az 1957-es is Délkelet-Ázsiában kezdődött, ahol a meleg és csapadékos éghajlati viszonyok, a magas népsűrűség  és a helyi állattenyésztési szokások – az eredeti vírushordozó szárnyasok, főleg kacsák és sertések együttes tartása – rendkívül kedveznek az emberre igen veszélyes mutáns vírusok kifejlődésének. Az először 1957. február végén Kína déli részén regisztrált megbetegedések rohamosan terjedtek, és az egészségügyi hatóságok 1957 májusában Szingapúrban állapították meg a járvány kialakulását. Az ázsiai influenza júliusban Észak-Amerikát, augusztusban Új-Zélandot is elérte, 1958 májusára pedig gyakorlatilag az egész világra kiterjedt. A különböző régiókban a megbetegedések aránya 20 és 70 százalék, a haláleseteké 1 és 5 tízezrelék között mozgott. Egy évtizeddel később, 1968 júliusában újabb világméretű influenzajárvány tört ki, amely felismerésének helyszínéről a hongkongi nevet kapta. A hongkongi volt a 20. Század legenyhébb lefolyású globális influenzajárványa, összesen mintegy 700 ezer emberéletet követelt.

(Következik: Ebola)