Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 5/a
Isten betölti kívánságát annak, aki ezt kéri tőle. Nem pont úgy, ahogy elképzelte, de betölti.
Pályaválasztásom idején azon vitáztunk – a színház vagy az irodalom értékesebb. Már akkor az irodalmat tartottam előbbre valónak. Fel se fogtam, milyen fontos dolgot állapítottam meg életemre nézve.
Később, mikor Saszet Géza tudomásomra adta, hogy a színész a mesterségének prostituáltja kell legyen, megütköztem rajta, mélyen elgondolkoztatott. Annak mégsem gondoltam az alkotó színészt. Be kellett látnom később, keserű beletörődéssel, hogy így van. Kiszolgál egy művet, egy alkotást, egy gondolat-, érzelem-, cselekvésrendszert, amihez hozzáadja egész valóját: testét, lelkét. De akkor még csak a drámaszövegig jutottam, a megrajzolt alakokig, utána tudatosult bennem, hogy ezek mögött ott van az író, és mögötte a rendező, akinek a háta mögött az igazgató, akit a megbízói ültettek székébe, hátában a törvényekkel. Mindenki megszabottan él a színházban, nincs személyes szabadsága ebben a csapatban, egyedül a színésznek, aki játék közben, mint ketrecben a vadállat, szabadon szőheti álmait. Ami álom marad.
De engedtem: beléptem Thália templomába. Az írás szabadságát azért megőriztem, mint varázspálcát a kiszabaduláshoz, ha esedékes. Nem tudatosult bennem döntésem veszélye. Sodortattam az „árral”. De a vágyam nem szunnyadt: írni, az egész világnak. Írtam is, de vissza nem érkezett jelzés. Bár sejtettem, hogy nem érdemes ezzel foglalkoznom. Meg akartam nyilvánulni.
Újra meg újra meg kell fogalmaznom magamnak: mivégre fogtam s fogok tollat.
Egy idő után elkedvetlenített, hogy az általam becsültek nem tartották érdemesnek írásaimat, verseimet kötetben kiadni, hogy megmérettessem nyilvánosan is, de azért nem hagytam abba. És a vágyam sem csillapodott. Az Írással találkozni minden mást felülmúlt, kioltotta belőlem a hiúságot, ami engem kínált volna bárhogy a világnak. Majd csordultig telve meg kellett osztanom örömömet, így tértem vissza eredeti küldetésemhez. Búsultam, hogy nem hallgatnak meg, ő pedig kiterjesztette olvasóim táborát. El sem kell hagynom a helyem.
2021-03-31