Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a magyar szellemi élet számos jeles személyisége emigrációba kényszerült. A kivándorlók csapatát gyarapította Vállas Antal (1809-1869) is, akit hatvan éves korában ért utol a halál a Mexikói öböl partján, s akiről egyebek között mint nevelőről, matematikusról, mérnökről, fotográfusról, tudomány-szervezőről, egyetemi tanárról, papról, kávé-ültetvényesről, akadémia-titkárról emlékezik meg az utókor.

Hősünk szegény családból származott, 15 évesen a piaristák soraiba lépett, de a szerzetesi fogadalom letétele előtt elhagyta a rendet. Kassán, a pesti egyetemen, majd a bécsi tudományegyetemen tanult. Az 1830-as években tevékeny matematikai munkásságot fejtett ki, több tankönyvet írt, csillagászattal is foglalkozott. 1837-ben a Magyar Tudós Társaság (MTA) levelező tagjává választotta. A hazai Iparegyesület kezdeményezője (1843-ban ő lett a titkára), Párizsban, Belgiumban az iparfejlesztést tanulmányozta. 1848-ban báró Eötvös József, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatási minisztere, kinevezte Vállast a pesti egyetemre a mennyiségtan rendes tanárának. Miután 1850. március végén megfosztották egyetemi címétől és állásától, 1851 őszén végleg elhagyta Magyarországot.

A Magyar Tudós Társaság 11. nagygyűlésén, 1840. aug. 29-én Vállas Antal előadást tartott arról, hogy „miként lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek?” Ezen a napon be is mutatta az első magyarországi dagerrotípiákat. Az általa készített két, olajozás és égetés nélküli Daguerre-felvétel a Dunát és a királyi várat ábrázolta. 2003-tól a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) kezdeményezésére augusztus 29-e a Magyar Fotográfia Napja.
Vállas Antal 1853-ig az USA Louisiana államának fővárosában egy német egyházközség papja volt; majd körülbelül másfél évig családjával Nicaraguában próbált szerencsét, kávéültetvényesként. 1854-ben ismét felbukkant New Orleans-ben, ahol egy hajózási iskolát tartott fenn, sőt 1858-ban tudományos akadémiát alapított. Az amerikai polgárháború során, 1861 és 65 között Tennessee állam katonai akadémiájának igazgatását vállalta el, ahol aztán egész vagyonát elvesztette. Visszatért New Orleans-be, és az általa indított akadémia titkáraként dolgozott haláláig.

Több családtagjával közös sírban nyugszik Louisiana fővárosának egyik temetőjében. Neje, Antónia, kivel 1843-ban kelt egybe, férjénél négy évvel korábban halt meg. Két fia és egy lánya élte túl, egyik fia, Horác, a New Orleans-i The Times-Democrat című napilapnak volt a vezérigazgatója.

Köszönöm Daniss Győző barátom témajavaslatát.
Fotók forrása: Herbert Daniel Hughes: findagrave.com , wikipeda.org

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban