Székelyföldi költők a Magyar Költészet Napjára
Bartha György: Mondjuk hogy…
a gyermekkor egyszerű
gyönyörű teremtő két szava…
mondjuk hogy te vagy a királylány
s a fülig pirult szeplős kis szöszke fején
a napszítta olcsó perkál-kendő fölött
már ott villogott a gyémánt-korona
mondjuk hogy te vagy édesapa s a fiú
következő lépése már bicegősre lendült
és a kézbeli pálcával
mint éles szekercével faragta gerendává
a porba húzott két párhuzamos vonalat
kellett az ácsnak az épülethez amelyet
ugyancsak a két varázsszó segítségével emeltünk palotává
minden szükséges berendezésével egyetemben
mondjuk hogy ez szoba
mondjuk hogy ez az ágy (téglalap a fejtől kis
párta-dísszel)
mondjuk ez asztal (a porba rajzolt négyzet)
mondjuk hogy ez a torony, bevehetetlen fal…
mint ahogy szintén a napi használatban
megkopott
kifényesedett semmi-kis-szavakból készült
ez az emlékező „mondjuk-hogy-költemény”.
Komán János: Egy emléktábla előtt
Jó volt a születési bizonyítványa.
Futtatta a régi rendszer,
de nem volt szárnya,
csak néhány hasonló barátja,
akik összeadták maradék pénzüket
egy arasznyi emléktáblára.
Lőrincz József: Hitelesség
Kínjában az ember mit meg nem tesz
Például verset ír
Olyan igazságokat ró papírra amit
Utólag nem törülhet ki radír
Sem idő
A szöveg a valóságba belenő
Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2021. április 9, péntek
Pusztai Péter rajza