Farkas József György: Szent-Györgyi Albert – Groningen
A nagyhírű Groningeni Egyetem Fiziológiai Intézetének dísztermében 2007-ben ünnepséget rendeztek Szent-Györgyi Albert (1893-1986) emlékére, aki 1922 és 1926 között ezen az egyetemen dolgozott. A híres orvos-kémikus 1937-ben kapott Nobel-díjat a C-vitamin felfedezéséért, ennek 70. évfordulóján történt emléktáblájának leleplezése is a Fiziológiai Laboratórium régi épületének falán.
Szent-Györgyi Albert groningeni kutatása az első állomás volt abban a folyamatban, amely később Nobel-díjas felfedezéséhez vezetett. Itt akarta letenni a holland trópusi orvosi vizsgát, emellett különböző (biokémiai, mikrobiológiai, élettani) kísérleteket végzett. Ekkor kezdett el foglalkozni a sejtlégzés, a biológiai oxidáció kérdéskörével. Az 1920-as években ez sokak által kutatott és vitatott téma volt. Felfedezett egy erős redukáló tulajdonságot mutató anyagot, úgy vélte, hogy egy, az anyagcserét befolyásoló hormont találhatott meg, olyasmit, mint a szintén a mellékvesében termelődő adrenalin, vagy az éppen akkor nagy szenzációt keltő inzulin.
Egykori laboratóriumának falán (Cím: Bloemsingel1) Frans Zwarts professzor, a holland egyetem rektora és Szentiványi Gábor nagykövet avatta fel a fekete márvány emléktáblát. Az ünnepségre meghívást kapott a Nobel-díjas tudós egykori munkahelye és emlékének gondozója, a Szegedi Tudományegyetem is, amelynek képviselői megnyitották a Móra Ferenc Múzeum által összeállított, Szent-Györgyi Albert életét és munkásságát bemutató kiállítást az észak-hollandiai egyetemi városban.
Hősünkről széles körben ismert, hogy fő felfedezése a paprika C-vitamin gazdagsága, ezt értékelte Nobel-díjjal a Svéd Királyi Akadémia. Emellett a tudomány számos területén igyekezett tudását és tapasztalatait hasznosítani. Azt már kevesebben tudják, hogy a professzor a politikába is belekóstolt, a 2. világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, csoportja a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. Kállay Miklós miniszterelnök tudtával, a magyar demokratikus erők kérésére Magyarország átállásáról tárgyalt a szövetségesek képviselőivel. Emiatt 1944-től bujkálnia kellett. A háború után aktív közéleti szerepet vállalt, egy új, demokratikus Magyarország létrehozásában bízva. Ám miután csalódott, 1947-ben elhagyta az országot – bár 1948-ban még az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat.
1973-ban, emigrálása után 26 esztendővel, az akadémia Szegedi Biológiai Központjának avatására látogatott első ízben haza. 1978-ban pedig tagja volt a koronázási ékszereket Magyarországra visszahozó, Cyrus Vance külügyminiszter vezette amerikai küldöttségnek.
Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban