ahányszor hó hull s az idő mélyén
valahol egy-egy füstös Pilvaxban
himnuszok kelnek istenek arcán:
annyi tavasz van

aztán a Nagy Út Pozsonytól délre
Zerintől Csíkig s át Kolozsvárnak
hol költők s bohócok vérébe rejtett
tizenkét pontos imára várnak

mint apostolok pont tizenkettő
fohászuk gyűjti a nyüszítő szél
Nemzet kellene vagy Dal a nemzetnek
mely istenekkel versenyekre kél

egy Haza kéne hisz’ szertepörög
havak hulltában s gyökerek táján
ha kifut az égre s szitokká válik
minden mondatunk a föld orcáján

az az egy kéne Isten tenyere
imát és átkot megtartó mákony:
s jöhetnek havak időördögök
törhetnek ránk cári paripákon

Urunk ha értesz bólints a fákkal
bukkanj fel egy-egy füstös Pilvaxban
ne hagyd hogy bohóc s költő kikapjon
röptesd a dalt ha hívó tavasz van

a Verset indítsd mi nem vetélt el…
a győztes sorok valahol várnak
valahol nincs versfegyverletétel
se vers-Arad csak versvirágvasárnap

Budapest, 2002 márciusa

* A Budapesten élő erdélyi költő EMKE-életműdíjban részesült április 9-én

Forrás: http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/496-bagyoni-szabo-istvan-versviragvasarnap