A városi verébnek nincs sok választása,
éli életét készenléti várakozásban,
elszökken, elröppen a bakancsok elől,
parki fű közé fut,
meglapul, ha csikorognak fékek,
megtanulja kiköpni a méregbe mártott magot s
megszokja, hogy fészkét földúlják
ha kell, ha nem.

A városi verébnek nincs sok választása,
fészket kell raknia falrepedésbe,
fölszakadt deszkapalánkba,
szapora szilvafa-odúba,
pléhcsatornába, cserép-kakukkba,
a balkonok nyirkos zugaiba,
és megtanul haragos, hosszú hallgatás után,
reggel, dudorászni**.

* 55 éve, 1966-ban ezen a címen jelent meg Elekes Ferenc verseskötete a FORRÁS sorozatban.
** Kölcsönsor Elekes Ferenctől.

2021. március 23.

1. Ferenc Elekes:
   2021. április 14. 12:26

   Kifárad minden. Az ízek is kifáradnak, s az illatok is. Kifárad az időjárás, a harangzúgás, az ünnepek is kifáradnak, akár a nyikorgás vagy az unalom. Kifárad a mélység és a magasság, a büszkeség s az alázat. Kifáradnak a kicsi falvak, népek, nagyhatalmak, dallamok, lebegések és szárnyalások. Kifáradnak a zongorák, a kürtök és dobok, kifáradnak a tornyok és gödrök, a bogyók, levelek, hasonlatok, színek, szokások, árnyak és arányok, kifáradnak a dühök és a veszedelmek, a jóság is kifárad, s a lázadás is. A botok és borotvák is kifáradnak, akár a kulcslyuk vagy a csatorna. Persze, az évszakok is kifáradnak, a vasárnapok, vagy az egérfogók, azok is kifáradnak, s a köszönések is. Van úgy, hogy én is kifáradok. Van úgy.