Régi hazamenetel estefelé —
kevés ennél meghittebb emlékképem
bizserget ringatón, nyugtat meg szépen,
kerül sorrendben fontos dolgok elé.

A naptárlapot naponta letépem
és papírkosárba helyezem belé.
Gyűl a rongypapír, szamáreledellé
komposztálódik a kosár belében.

Múlik az idő. A hazamenetel
nem ismétlődik: már rég otthon vagyok,
vakolatvackom fogságában élek,

hol papírfoncsika és por szemetel,
és gyötrődöm, mint dilemmán a nagyok,
míg hazamenetelre vár a lélek.

Budapest, 2021. IV. 13.