Nászta Katalin: Törőcsik Mari halálára
Körhinta – ezzel jutott el hozzánk, Erdélybe a híre – legalábbis számomra. Egy fiatal, hétköznapi természetes bájjal átitatott, kedves, törékeny lány, annyi bájjal, annyi magától értetődő kedvességgel, hogy szinte érdektelennek is tűnt – mégis: ellenállhatatlan jókedvű, derűs lénye jelenléte a filmvásznon olyan erővel ütött át, hogy nem lehetett nem törődni vele. Törőcsik Marival, a törékeny fiatal lánnyal törődni kellett. Fekete-fehér filmen nézhettük, de színesnek láttuk. Megszerettük. Ilyen sem születik minden nap. Nem tudom, irigyelte-e valaki valaha. Azt hiszem nem, mert nem lehetett. Senkitől nem vett el semmit, elfoglalt egy helyet a film, a színházművészetben, ami üres volt, és másé soha nem is lehetett volna. Ő volt a Törőcsik Mari, nyílt, őszinte, mindig készen álló, azonnal munkára fogható, segítőkész lélek, akinek mindez mindig örömet okozott. Hálásak lehetünk hálás munkaszeretetéért, amit sohasem munkaként élt meg – nekem legalábbis így marad meg emlékezetemben Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Akinél természetesebb, allűrmentesebb nagy színésznőt nem sokat láttam.
Emléke, amíg színház a színház – örökké élni fog.
A magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
1935-ben a Heves megyei Pély községben született. Szülei pedagógusok, édesapja iskolaigazgató volt Pélyen.
1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékot Iglódi István rendezte, a játszótárs Sztankay István volt. Igazi színházi revelációt jelentett mind a „nagyérdemű”, mind a szakma körében.
1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. A film hazánkban nem lett sikeres, az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és Franciaországban viszont „Mrs. Dery Where Are You?” címmel vetítették a mozik, és „Mari Törőcsik”-ként még ma is emlékeznek rá. A filmet a 2013 decemberében elhunyt férje, Maár Gyula rendezte.
1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993–94-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.
1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.
2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. Sikerült újraindítani a szívműködését, és mélykómában altatni. Azonnal átszállították a Kútvölgyi Úti Oktatókórházba, ahol dr. Iványi docens vezetésével napokig küzdöttek az életéért. Gépek segítették szervezetének működését. A szinte általános orvosi vélemény ellenére, csodával határos módon tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége visszatért. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett. A 2009-es Filmszemle megnyitóján mondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!” Az eset után leküzdötte erős függőségét, a dohányzást.
2017 év elejétől egy éven keresztül a szombathelyi Markusovszky kórházban kezelték, legyengült egészségi állapota miatt. 2018 januárjában térhetett haza velemi otthonába.
Évtizedek óta a Vas megyei Velem lakója volt, ahol 1973-ban járt először. 2018-ban a település díszpolgára lett.
2020-ban arról nyilatkozott, hogy nem lép többet színpadra. 2021 márciusában ismét beszállították a szombathelyi kórházba, ahol tüdőgyulladással kezelték hetekig. Bár állapota javulást mutatott, 2021. április 16-a hajnalán megszűnt dobogni a szíve.
2021-04-16
Pusztai Péter rajza