A bajok akkor kezdődtek,
amikor a széles képernyőn
megláttam a daloló brigádot
és Rákosi elvtárs hatalmas plakátját,
ahogy felhúzták az oromzatra.
Történt mindez a Népköztársaság nevében,
olyan hévvel, hogy belesajdult a szívem.

Szó sem lehetett félreértésről,
nem félek a kísértetkastélytól,
nem is ott volt a bökkenő,
hogy a kovácsoltvas kerítésről,
meg amúgy az egész épületről
éppen a bolondok háza jutott eszembe,
és a rikkancsokról is… mintha a páciensek.

A bajok akkor kezdődtek,
amikor elindult a vonat és nekem
a színész elvtársnőről, aki olyan volt,
mint gyerekkorom pionír lányai,
akik csokoládé fagylaltról álmodoztak,
nem Thália deszkái jutottak eszembe,
hanem a női comb pézsma-illata.

2021. április 18.